| |
Kazán-szoros
A Duna a németországi forrástól a fekete-tengeri torkolatig tíz országon folyik keresztül, így méltán érdemli ki a világ egyik legnemzetközibb folyója címet. A Kazán-szoros látványos természeti képződmény, amely nem kevés nemzetközi politikai bonyodalom árán lett olyan, amilyennek ma ismerjük.
A szorost északról határoló, a Kárpátok lealacsonyodó vonulatához tartozó romániai Almás-hegység, valamint délen a szerbiai Miroc pár száz méter magas felszínét összefüggő növénytakaró borítja, erős mediterrán behatással.
A folyó a felső szakaszon, a Nagy-Kazán-szorosnál a legkeskenyebb, mindössze 150 méter. Itt a sziklafal 300 méter magasan tornyosul a zúgó víz fölé. A Kis-Kazán valamivel szélesebb. A kettő között találjuk a dubovai kiöblösödést. A víz itt közel 80 méter mély, ez a folyó legmélyebb pontja. Mielőtt a folyó egy éles jobbkanyart tesz a Vaskapu felé, egy újabb beöblösödésben találjuk Orsovát. A Vaskapunál az 1972-ben elkészült gát keresztezi a folyót. A terület, a Kazán-szoros nevet valószínűleg a meder alján lévő mélyedésekről (üstökről, kazánokról) kapta.
A szoros mindkét oldala védett terület, délen a Djerdap Nemzeti Park, északon pedig a Portile de Fier Nemzeti Park igen fontos természeti és kulturális értékeket - neolitikumi leletektől kezdve középkori erődítményekig - foglal magába.
Zavaros vizeken
A 19. század elején a Vaskapu és a Kazán-szoros sziklazátonyos medrében csak nagy helyismerettel, kalauzok segítségével boldogulhattak az egyébként kis teherbírású hajók. Széchényi tehát nem hiába szorgalmazta az al-dunai Kazán-szoros - Vaskapu szakasznak (kb. 120 kilométer) a szabályozását és megnyitását a nagyobb hajók előtt. Emögött ugyanis az az elképzelés állt, hogy a felfutóban lévő magyar ipar és mezőgazdaság termékeinek a Balkánon és keleten találjanak felvevőpiacot.
Vásárhelyi Pál tervei alapján 1833-ban megindult a folyószakasz szabályozása. A választás azért Vásárhelyire esett, mert ő ismerte a legjobban a területet, ugyanis a Duna felmérés (Duna mappáció) során neki jutott az al-Duna feltérképezése. A munkálatok 1837-ig tartottak. Ennek során igyekeztek eltüntetni a folyómederből a hajózásra veszélyes zátonyokat, sziklatömböket, valamint a Duna bal partján, a sziklába 122 kilométer hosszú utat vágtak. A „Széchényi út” egyszerre szolgálta a hajóvontatást és a szárazföldi közlekedést is, egészen 1972-ig, amikor a Vaskapu-gát visszaduzzasztása miatt örökre víz alá került.
Avatás átadás nélkül
Hiába voltak azonban az építkezések! A hajózás rohamos fejlődése miatt a hajóút hamar korszerűtlenné vált, és a nemzetközi politikai viszonyok miatt a folyó hajózhatatlan maradt. Végül az 1871. évi londoni szerződés kimondta, hogy az érintett államoknak biztosítaniuk kell a Vaskapunál és a torkolatnál a szabad hajózást. Az 1878. évi berlini kongresszus a szabályozás feladatát osztrák-magyar kézbe adta, amit végül Magyarország egyedül vállalt fel. A szerződés biztosította, hogy az építtető a beruházás költségeinek fedezésére később hajózási illetéket szedhet.
A Vaskaput 1896-ban a millennium évében már felavatták, habár az építkezés még három évig folyt, és csak 1898-ban adták át a forgalomnak. A beruházással a korábbi 150 napos hajózási idényt sikerült 290 napra kitolni. A hajóút 60-80 méter széles (csak a későbbi duzzasztás során érte el a mai 150-200 méteres szélességet), átlagosan két méter mély lett.
Ada Kaleh, az egzotikus sziget is víz alá került
Később a hajózási viszonyok további javítására, illetve a vízi energia hasznosítására építették meg a Vaskapu duzzasztó- és erőművet, amelynek átadására 1972-ben került sor. A szörényvári (Turnu Severin) vízierőmű duzzasztógátjának megépítése után a felgyűlt víz elárasztotta a már említett Széchényi utat valamint Orsova régi városrészét is.
Az Orsovától 3-4 kilométerre lévő, alig másfél kilométer hosszú Ada Kaleh-sziget szintén víz alá került. A sziget török lakosságát és a műemlék értékű épületeket Simian-szigetére telepítették át.
Ada Kaleh 1878-ban a ’Berlini béke’ után a török szultán tulajdona maradt, de osztrák–magyar igazgatás alá helyezték, így egyfajta egzotikus muzulmán szigetként maradt fenn. A sziget lakói különleges jogokkal rendelkeztek: adó- és vámmentességet élveztek, hadkötelezettségük nem volt. 1923-ban a sziget lakói Romániához csatlakoztak, és elvesztették korábbi privilégiumaikat. Az itt élők évszázadokon át gyümölcs- és dohánytermesztéssel foglalkoztak, illetve – a kedvező földrajzi helyzetet kihasználva – csempészetből éltek. A helyi épületek erősen tükrözték a török építészet jellemzőit, így nem csoda, hogy a szigetre érkező turistákat különleges, keleti atmoszféra fogadta. forrás: www.geographic.hu
Fontos: a honlapon található fényképek szabadon másolhatók és felhasználhatók, a forrás (www.erdelyiturak.ro) feltüntetésének kötelezettsége mellett. A képek felíratának letörlése, levágása tilos.
 Ha valamelyik fénykép különös módon elnyerte a tetszésedet és szeretnéd teljes méretben viszontlátni a szobád vagy az irodád falán, rendeld meg az office@erdelyiturak.ro címen. A képeket postai utánvéttel, A4-es méretben, kifogástalan minőségben, feliratmentesen fogod megkapni. Ár: 3 euro/kép (vagy ennek megfelelő forint, lej, stb) + postaköltség. Több mint 3 kép rendelése esetén 20 %-os kedvezményben részesítünk!
|
|
